A kivándorlás lélektana
Vajon mi történhet egy emberrel pszichésen, amikor elhagyja a hazáját és másik országban kezd új életet?
Az országváltással kapcsolatban egészen egyszerű üzenetekkel találkozhatunk a társadalomban. A leggyakoribb kérdés, amit egy expat felé intéznek az “ott minden jobb, igaz?”. A másik kissé keserű mondat, amit biztosan mindnyájan hallottunk az ”azért biztosan ott sincs kolbászból a kerítés”.
Gondoljuk végig, mi történik valójában. Különböző indíttatásokból felszámoljuk a megszokott, biztonságot nyújtó szociális kereteinket és elhatározzuk, hogy egy teljesen új és ismeretlen szociális keretben próbáljunk szerencsét. Van, aki a jobb élet reményében teszi ezt, van akit egyéni kíváncsiság hajt.
“Ott minden jobb, igaz?”
A kultúrák közötti váltás érzelmi hullámokat gerjesztő folyamat. Kicsit ahhoz tudnám hasonlítani az érzést, mint amit életünk első házibulijában az előszobában ácsorogva, vagy az első iskolai napon a helyünket keresve érzünk. Szinte sokkos állapotban vagyunk.
A kezdeti alkalmazkodási nehézségeket kulturális sokként írja le az antropológia. Ebben a megterhelő folyamatban elveszítjük a megszokott kapaszkodókat. A személyiségünket újra kell definiálni illetve a kommunikáció nyelve és szabályai is teljesen megváltoznak. Mindezzel meg kell küzdenünk, alkalmazkodnunk.
Mik befolyásolják a sokk mértékét? A saját és befogadó kultúra különbségei, az egészségi állapotunk, tapasztalatok, nyelvismeret, empátia, kockázatvállalás, rugalmasság, szociális védőháló megléte.
Az alkalmazkodás, sok lelki folyamathoz hasonlóan hullámzik. Megfigyelhetünk szakaszokat is ebben a folyamatban. A kezdeti mézesheteket, eufóriát átveheti a csüggedtség, akár ellenségesség, majd ebből fejlődik ki az alkalmazkodás végül pedig az elfogadás és otthonérzet. Egy nagyon fontos eleme a psziché működésének, legyen szó akár serdülésről, akár csoportdinamikáról, gyászról, hogy mindig találunk benne egy viharzási periódust. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a negatív indulatok, a harag, a fájdalom fontos segítőink minden utunkon.
“Azért biztosan ott sincs kolbászból a kerítés!”
A klientúrámban sok elkeseredett emberrel találkozom, akik eleinte kizárólag veszteségként élik meg ezt a döntésüket és az expat lét mindennapjait. Igazuk van - van amit veszítünk: biztonságot, komfortzónát, támaszt nyújtó kereteket. Az ettől való búcsú eltölthet minket fájdalommal, szorongással. Mindenkit bíztatok, hogy engedje ki a könnyeit, beszélgessen az érzéseiről, nehézségekről valakivel, akiben igazán megbízik.
De vizsgáljuk meg azt is, mit nyerhetünk egy kultúraváltással. Rengeteg tapasztalatot, élményt, távoli kultúrák ismeretét. Sorstársi közösséget a többi “vándorral”. Egy tükröt a saját rugalmasságunkról. Az újjászületés élményét. Sok kliensem egy idegen kultúrában fedezi fel milyen tevékenységben tud kiteljesedni vagy épp a párját találja meg. A beszélgetéseinkben egyre közelebb és közelebb kerülünk a belső erőforrásokhoz, amelyek segíthetnek felépülni a kultúraváltás kríziséből.
A kultúraváltásban keveredik a gyász és a kíváncsiság. Ettől válik ez a folyamat mindnyájunk lelkében az egyik legmeghatározóbb döntéssé.