Országváltás ovissal - túlélési tippek vándormadaraknak

A szülők nagy aggodalma az elköltözés kapcsán, hogy a gyerekek hogyan birkóznak meg a krízissel, az új nyelvvel és a temérdek kihívással amit a külföldi környezet jelent. A hozzám forduló családok esetében azt tapasztalom, hogy a környezetváltozást a kicsik bírják a legjobban.

Az óvodások lételeme a kíváncsiság, ez hatalmas segítség számukra a beilleszkedésben. Az új óvoda, új játékok, a gyerekek változatosabb megjelenése mind mind felfedezési lehetőség a gyereknek.

Hollandiába én magam is óvodásokkal érkeztem, az intézményváltások között körülbelül 3 hetet töltöttünk nézelődéssel, felfedezéssel. A szülőt elborítják a gyerekkel kapcsolatos teendők. Jön a védőnéni, a bejelentkezések és a legnehezebb rész: az intézmény választása. Azonban a gyereknek és önmagunknak is segíthetünk ha együtt, kézenfogva rácsodálkozunk az új környezetre.

Hallgasd meg! - az örök aranyszabály

Nagyon fontos, hogy adjunk teret a gyerek érzelmeinek. A gyász, az elszakadás nekik is megterhelő. Vannak gyerekek, akik erre úgy reagálnak, hogy kicsit visszacsúsznak egy korábbi fejlődési szakaszba. Van aki szorongósabb lesz. Van aki többször bújik be a szülői ágyba. Nagyon fontos a gyereket átölelni, az érzelmeire időt szakítani és beszélgetni.

Sétáljatok nagyokat!

Ha elindulunk egy sétára a gyerekkel, találkozni fogunk a város másik arcával. Míg minket a felnőtteket lekötnek a gondolataink, robotpilóta üzemmódban közlekedünk az utcán, addig a gyerekek minden részletet kiszúrnak. Virágokat, pici elrejtett alkotásokat, állatokat. Próbáljunk meg a gyerek szemén keresztül szemlélődni a városban. A saját életemben a felcsapható hidak látványa volt, amit naponta többször is megcsodáltam és a saját otthonérzetemet is erősítette.

Lássuk, tapintsuk, szagoljuk az új környezetet a gyerekkel!

“...a környezetváltozást a kicsik bírják a legjobban”

Kapcsolódj más szülőkhöz!

A játszótér vagy az óvodai öltöző azok a helyszínek, amit szívesen elkerül az ember a feszengés és a felszínes beszélgetések miatt. Most azonban gondoljunk rá úgy, mint a gyerek és a saját szociális hálónk fonogatásának lehetőségére. Az otthoni barátok megmaradnak ugyan, de az új helyen is fontos gyereknek, felnőttnek, hogy valakivel megihasson egy kávét vagy rábízhassa a növényeit vagy elhívhassa a szülinapi bulijára. Bizony ez az építkezés az elejéről indul és nagyon nehéz. De itt is kövessük a gyermekünk nyitottságát. Ha emleget neveket az oviból, azokkal a szülőkkel érdemes megismerkedni, az ovis eseményeken melléjük ülni, együtt játszóterezni. 

Meghatározó emlékem egy óvodai évzáró piknik, ahova nagyon nehezen indultam el, egyetlen magyar anyukaként. Életem legszebb gondolatait nyertem onnan Istenről és a hitről. Keresztény, ortodox és muszlim anyák voltunk együtt - arra kerestük a választ, hogy kinek mi dolga Hollandiában. Így lesz a foghúzásból spirituális élmény. A sortársaink mindenhol ott vannak, beszélgetésre és barátokra vágynak ők is, pontosan, ahogyan a gyerekek. Merjünk odalépni!

Mentsd át az otthon melegét!

A régi otthonból érdemes tárgyakat, díszeket átmenteni, illetve a játékokat megőrizni, hogy meglegyen a gyermekben a folytonosság élménye. A családi fényképek nézegetése is híd lehet a régi és új otthon között.

Ha a családnak voltak a régi lakóhelyén kedvelt helyszínei, például szerettek együtt piacozni, érdemes a piacokat mihamarabb feltérképezni. Ugyanez igaz a családi rituálékra. Ha a születésnap specialitása egy közös úszás vagy a tábortűz, érdemes idejében együtt kiválasztani a helyszíneket.

A mi családi életünkben a botanikus kert volt egy fontos helyszín. A gyerekekkel  a budapesti füvészkert minden zugát ismertük és szerettük. Az érkezés másnapján már az amszterdami botanikus kertbe mentünk, hogy átmentsük ezt a kedves hagyományunkat. 

A beilleszkedésben nagyon fontos a lelki, családi és kulturális örökségünk és a befogadó hely értékeinek integrációja.

Ezek a tevékenységek segítenek az új hely befogadásában illetve abban, hogy a sok teendő közepette egymásra tudjon hangolódni a család. A kivándorlással járó gyász, sokszor beburkolja és elszigeteli a családtagokat. A régi-új hagyományok, felfedezőtúrák nem csak arra jók, hogy az új környezetet megismerjük, hanem hogy a családtagjaink új arcát is meglássuk.

Merjünk gyermekünk kíváncsiságából és bátorságából erőt meríteni! Így a mi sebeink is gyorsabban gyógyulnak...